S eljővén az Új Világmegváltó, lett béke, prosperitás, rend, növekvő gazdaság, jólét és áldott állapot. Mert igen, így kellett ennek lennie. Mert mindenki, aki előtte volt, csalt, lopott, hazudott, lusta volt, korrupt volt, hozzá nem értő volt. Mert fel kellett szögeznünk, le kellett köpnünk, el kellett távolítani tisztes utunkból. Mert ő, csakis ő volt a felelős azért, hogy ide jutottunk. Mert nem ez az oldal tud országot vezetni, hanem az az oldal, és nem az az oldal tudja jobban, hanem ez. Vagy fordítva. Mert a másik párt jobb lenne, vagy a másik párt rosszabb lenne. Vagy fordítva. A lényeg, hogy mi nem vagyunk felelősek mindazért, ami most végbemegy, és ami a közeljövőben vár még ránk.
Mert ezt az országot rendbe kellene már tenni – hisz annyi itt a baj, hogy nem látjuk elejét sem, végét sem. De ki is a felelős mindezért? Nem lehet, hogy mindannyian – vagy legalábbis nagyon sokan? Nem lehet, hogy létezik kollektív felelősség is?
Ki hát az igazi felelős? Természetesen az, aki ide juttatta az országot! Az az egyetlen ember, aki kormányzott, és az az egyetlen ember, aki kormányozhatott volna. Az a párt, amelyik megmutatta, hogy semmit sem tud, és az a párt, amelyik meg sem mutatta, hogy semmit sem tud. Ami igazán megnyugtató: hogy valaki más.
Ám az igazi felelős itt te vagy, aki munkahelyeden netezel naphosszat. Te vagy, aki ehetetlen zsemléket, hordhatatlan cipőket, moshatatlan ruhákat készítesz. Te vagy, aki a hivatalban fölöslegesen rabolod az időmet lusta és hozzá nem értő munkáddal. Te vagy, aki összecsapod a lakóparki lakásomat, amiben a családomat szeretném felnevelni. Te vagy, aki a gyermekemet az iskolában nemhogy nem neveled, hanem még arra sem vagy képes megtanítani, hogy mit jelent európai polgárnak lenni, és hol van Párizs vagy London a térképen. Te vagy, aki hanyag munkáddal lopod az adómat, mert többször kell ugyanazt az útjavítást elvégezni miattad. Te vagy, aki 10 perccel zárás előtt már rámcsapod az ajtót, mert nincs kedved dolgozni, nincs kedved kiszolgálni.
Az igazi felelős itt én vagyok, aki nagyszüleid nyugdíjából egy gázkészülék javításáért ötszörös árat kérek. Én vagyok, aki kidöntöm a járdaoszlopokat, amit majd az önkormányzatnak kell pótolnia. Én vagyok, aki a bankban egy rövid ügyintézésért fölöslegesen váratlak félórákat. Én vagyok a felelős, aki tönkreteszi a közparkokat, aki lepusztítja a várótermeket, aki nem tartja karban a mozdonyokat, akinek nincs kedve letakarítani a kirakatát, aki büdös hússal készített ételt hordok ki a munkahelyedre, aki éjjel-nappal égeti a lámpákat a lépcsőházadban.
Az igazi felelős ő, aki unalommal dobálja bőröndjeimet a repülőgépbe (ezért újat kell majd vennem). Aki dolgozhatna még, de lefizeti orvosát, hogy rokkantnyugdíjba mehessen, az igazi felelős ő, aki tisztességtelenül javítja meg autómat, aki csak a vállát vonogatja, ha megkérdezem, miért nem kaptam a pénzemért korrekt szolgáltatást, és ő, aki bliccel a villamoson, metrón és fel sem fogja, hogy egy közlekedési rendszert fenntartani sok pénzbe kerül. Ő felelős, aki azt hiszi, mindössze annyi a marketing, hogy tonnaszám gyártatja postaládámba a semmire sem jó szórólapokat.
Én, te, ő. Sokan. (Majdnem) mindannyian.
S eljővén az Új Világmegváltó mégsem tett rendet e hazában. Mert tudta, hogy ha az igazi felelősre mutatna, akkor rögtön megköveznék. S nem lett szép új világ, nem lett jólét, mert nem így akartuk. Ámen.
